Könnyeivel hiába kopog az ég a párkányon,
Hiába is panaszkodom magam agyon,
Téged egy cseppet sem érdekel,
Feleslegesen zsonglőrködnék a betűkkel.
Mondhatnám, hogy jól vagyok,
De hazug tudtommal nem vagyok.
Inkább hagylak messzire elmenni,
Úgysem tudok mit tenni,
Ha már ilyen könnyen eltudott venni.
Csak annyit mondhatok: Ég veled.
Nála majd jobb lesz neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése