Kihalt parkban hideg padon ülök,
Sanyarú életemen tűnődök,
Lelkemet még nem tártam fel senkinek,
Egy dolognak érzem magam: semminek.
Érzem te megmentesz majd,
Elkergeted életemből a bajt,
Mert te vagy minden, amiért élek,
Amiért még mindig lélegzek.
Számtalan hibával rendelkezem,
Eltörlöm mindet, ígérem igyekszem,
Mert minden jó te vagy az életemben,
Minden, ami őszinte és igaz nekem.
Milliárd csillag, mi az égen ragyog,
Közülük egy sem lesz fényesebb,
Mint a te pillantásod,
Amivel rám nézel,
És életem megtelik békével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése